FR | HU
KARPATT

[Zene]

Karpatt együttes

MÁRCIUS 15 CSÜTÖRTÖK - 20.00

Akvárium - Erzsébet tér 14., Budapest, 1051

A KARPATT együttes jelenlegi arculatával már 1995 óta létezik. Fred párizsi bárokban játszik Brelt és Brassenst, amikor 1998-ban találkozik Yannal, aki a „Yan et les Abeilles” énekese, és aki felkéri, hogy csatlakozzon hozzá. Ezután következik két év turné, amikor párizsi kávézókban lépnek fel. Yan hirtelen halála után Fred úgy dönt, hogy folytatja az éneklést, de ezúttal saját dalait adja elő, testvére Olive és egy gyermekkori barátja Juju kíséretében. Gets 2000-ben csatlakozik hozzájuk. Az ekkor még amatőrnek számító kvartett 2002-ben adja ki első albumát „A l’ombre du ficus” néven, ám a csapat felbomlik, és csak Fred és Gets marad együtt. Ekkor találkoznak Hervével, aki egyből beszáll a buliba. Ez után már megy minden a maga útján, és 2004-ben a trió kiadja második albumát „Dans le caillou” címmel, amelyet 20 000 példányban adnak el. Ekkor botlanak bele Manio Soloba, aki hű társuk lesz, és turnéra invitálja őket, amely meg is alapozza az első sikereket.

2006-ban már a harmadik album jelenik meg „Dans de beaux draps” címmel, amely bizonyítja, hogy a csapatnak van helye a francia popzenében.

Ezután 2008-ban a KARPATT elkészíti negyedik, kissé elektronikusabb hangzású albumát, a „Montreuil”-t, amelyen Luc Durand dobos vendégszerepel, aki a turnéra is elkíséri őket. Kissé nehezen veszik ezt a kanyart a színpadon, és 2009-ben úgy döntenek, hogy kiadnak egy élő albumot. Az „À droite à gauche" kiemeli a lehetséges átmenetet a számukra oly kedves akusztikus és elektronikus hangzás között.

2011-ben a KARPATT ötödik albumával tér vissza „Sur le quai” címmel. A trió visszatért gyökereihez az energikus, lágy és néha vicces dalokkal. A hangzás akusztikus, de hatalmas energiával. Ennek az albumnak nagy része DIEPPE-ben született (innen a címe is), ahol 2010 telét töltötték a DIEPPE SCENE NATIONALE-ban. Olyan dalszövegek és zenék születtek itt, amelyeket utána volt alkalmuk bemutatni a környező városokban, a helyi iskolákban, illetve a mobil színpadukon, hogy végül létrejöjjön a vázlata egy új performansznak, még mielőtt stúdióba vonultak volna.

A dalszövegek értelemszerűen a KARPATT „feelinget” hordozzák, és különböző képpen értelmezhető, mindennapi történeteket jelenítenek meg (Le cyclope, Un jeu), az életigenlést (Tout va bien…"Profitons-en demain on est sûr de rien…"), kis semmitmondó fecsegéseket, gyermekkori emlékeket, elmúlt barátságokat (En force, Palais Royal). Újdonság ezen az albumon, hogy mások dalait is eléneklik, mint például Christian Olivier (Têtes Raides), Nicolas Jules és Jehan Jonas, a hatalmas és idejekorán elhunyt zeneszerző és előadóművész. Zenéjük változatos, az akusztikus hangzáson át, intim témákat és erkölcsi kérdéseket is boncolgató gitárzene.
A barátok továbbra is együtt vannak, Regis Gizavo - harmonika, Remy Sciuto - szaxofon, és Sylvain Gontard - trombita.

VISSZA

         Plan d'acces


Agrandir le plan